Nincs megjeleníthető tartalom

LANA GYJOS KÖLTŐI OLDALA - VERSEK, ÍRÁSOK

Lana Gyjos

Kétségbe esetten keresünk támaszt…

Kétségbe esetten keresünk támaszt, mikor felettünk ítélkeznek
Katona a szakmám, vagy katona a hivatásom. Szakma, vagy hivatás? Melyikben, milyen tartalom? Van még ma hivatás? Lehet még ma a katonának hivatása?
Magyari Béla, aki nem repült az űrbe: a kiképzett űrhajós. Én képzett katona, aki soha nem háborúztam. Mire képeztek: védelemre, vagy támadásra? Van csak védekező katona? Lehet-e katona támadás nélkül? Az önvédelmem a más pusztítása? Az önvédelmem mennyiben másokkal szembeni agresszió, s mennyiben jogos védelem?

Katonává lettem, akkor és ott. Aztán lettem a bűnből élő. A bűn üldözője, vizsgálója. A bűnre épül az életem, még ha én nem is bűnözöm. Számomra a világ bűn és nem-bűn. A megosztott egy bűnre és nem-bűnre bontható. Valójában elkülönül? Láthatóak, érzékelhetőek a bűn határai? Megkülönböztethetőek a bűn cselekvői, úgy, mint elkövető, áldozat, sértett, tanú? S mi melyikek vagyunk? Mindig csak azok vagyunk? Néha nem ezek, s máskor nem azok?

Felmentésünket keressük az ítélet alól.
A mentő körülményeket.
Mindnyájan ítélünk, s ítéltetünk. Mindnyájan felmentésért folyamodunk.
Legyen meg a Te akaratod. A Mindenható Tao.
Mit tehet valójában az ember? Mit tehet, ami önzés, akarat, szándék mentes? Ami az emberi fölött lévő, azon túlmutató?
Legyen meg a Te akaratod, mert az egyéné érdekből születő, haszonelvű.

Nem szeretek írni. Pazarlás ez, a szavakkal folytatott tékozlás, herdálás. A megélés és megnevezés teremtésével szemben a szavak összeillesztésének egyénre visszahatása általi pazarlás.

A teremtés idejének szétszórása, az idő szavakba fércelésének feleslegessége, mert meri, merheti-e valaki is kétségbe vonni megélésem hitelességét, teljességét, teremtését? Mindezek megnevezésének fölülmúlhatatlanságát? Hát nem azért születik-e a szellem a testbe, hogy a teremtést, annak folyamatát átélje, megnevezze?

Nem a szeretet születése, teremtése, megélése-e az ember feladata? A másokért való felelősség megtanulása? A teremtés, a teremtődés folyamatának fönntartása?

Ó, balgái, ti az önzésnek! Hihetitek, hogy egyediségetek a fontos? A sok egyedisége, az egy részessége. A legtöbb, amit a részes tehet, egyediségét a részes-sok szolgálatába állítja. Nem az egyedi részes a fontos, de a sokas egy, annak a meg-, és fenntartása.

És én, aki képzett háborúzó, bűnben látó részes, az egyetemes bűnösség felismerője-elfogadója, újkori skatrija, atomkori harcos szóval és csorbult tisztességgel, vélttel, szinte csak markolattal, nem pallosokkal, bárdokkal atomsilókban tenyésző rakétákkal, tömeghalál terjesztő vírusokkal szemben, itt vagyok a legyen meg a Te akaratod erejével, általa fölemelve, megacélozva.

Itt vagyok szó erdőben, költészet útvesztőben, mások által vitatott szándék eredőben. Nem menekülőben, de önfeltárásban, valakiságról lemondásban, versenyből kiválva, a szemlélődés megismerésében. A költészet teremti tárgyát. Az egy önmagára ismerése pedig a bűn alóli föloldozást. A költészet, az írás, a szó csak eszköz, hogy a teremtés lényegét megismerje, hogy a teremtő önmagát megnevezhesse.
S mennyire ferdült az ember szándéka szerinti teremtés az isten szándéka szerinti teremtéstől!?

Senki vagyok: nem-költő, nem-katona, nem-szakmás, nem-profi; az élő ember, se több, se kevesebb. Jogom van a teljességhez, jogom az egyhez, hithez, Istenhez: vesztőhelyen jajok dorombolása. Elárulnak a félelmek. Ki nem kér kegyelmet? Kik, s kit vezetnek? Kik, s hogyan osztanak kegyelmet?

Nem vállalok versenyt. A Te akaratod legyen meg.

2015.05.31.