Nincs megjeleníthető tartalom

LANA GYJOS KÖLTŐI OLDALA - VERSEK, ÍRÁSOK

Lana Gyjos

Irodalom 3.

újból és újból föllobban a káprázat
belül folytonégő tüze
kívül kábulat építménye
s a képek képe retinába és elmébe égve
hiába szavak
a megnevezések ékessége
a birtokolható kijelölése ez csak
a behajtogatott ég és tenger
a kivetített végtelen kékje
a számolatlan térnyerése

ez nem kinyilatkoztatás

s eszmélsz a Mindenható nem kívüled
de középütt lényeddel együtt benned áll
emelkedsz a horizonton
az anyag nem csak felismerésed hiánya
szab szárnyalásodnak határt
napnyugtára a Hold feljő
majd Keleten vörösen izzik az ég alja
mindig van ki a hanggenerátort
s megint más ki fáradt fejét párnára hajtja

Ember még az ember?
Vagy inkább a sötét keretébe zárt árnyék-fattya?
Van ki választ adna?
S hang, ami a termelő zajban hallatszana?

az ön és kollektív sajnálatot elvetem
hagyományosan nyílik a mindennap szabadegyetem
még ha kakofónia
még ha birtoklás vágyával vert
végtelenben égő káprázat
de fénynyalábba fűzve
minden egyesben izzik a szellem
ami vezet

(így hiszem)

2016.02.17.