A gyöngy
jó volt lennem az ölelésben
ahol a tudatlan tenyészett
és csend hallgatta a sötétet
afölött állt őrt az enyészet
és semmit sem neveztek kéknek
színes végtelennek vagy égnek
amikor a mindenség sem volt ékes
sem a most éber ütem véges
jó volt lennem az ölelésben
befelé ragyogni az aránnyal mértben
ahol az időtlen született éppen
hullámzáson túli tökéletes drágakőképpen